Mi is az Autogiro?

Meghatározása szerint az autogiró olyan légi jármű, amelynek a repüléséhez szükséges felhajtóerőt nem mechanikusan, motor által meghajtott, hanem autorotációban lévő, szabadon forgó forgószárny biztosítja.

Működése

Az autogiro emelkedése úgy történik, hogy a repülőgép előrehaladása által keletkezett légellenállással együtt forog a rotor, és forgó lapátként funkcionál. A helikopterrel ellentétben a csavarszárnyasnak nincsen egy motor által aktívan meghajtott vízszintes rotorja, melyet rendszerint egyidejűleg az előre-és hátrarepüléshez is használnak. Ezt a feladatot a gyrokopter esetében, többnyire a hátsó végére épített tolópropeller látja el, mely gondoskodik a megfelelő meghajtásról. A rotor teljesen szabadon forog és csak 2 tengelyen kell kifordíthatóan felfüggeszteni, hogy a repülőgépet irányítani is lehessen. Az egész mechanika nem bonyolult. A helikopter esetében a motornak meg kell hajtania a fő- és a farmotort, ami ráadásul műszakilag nagy ráfordítást igénylő áttételt igényel. A motorleállás egy csavarszárnyas esetében veszélytelen, mivel úgy, mint egy hagyományos repülőgéppel át lehet vele térni a siklórepülésre és elő lehet készíteni a leszállást. Az „ellenszél” meghajtja a rotort, mely aztán gondoskodik a felhajtásról. A helikopter motorleállásnál azonnal elveszíti a felhajtást. Az autogirot ráadásul sokkal egyszerűbb irányítani – nagyon hasonlóan, mint egy normál merevszárnyú repülőt (3 tengelyes) – és ezáltak a repülést viszonylag gyorsan meg lehet tanulni. A repülőgépekhez képest a girocopternek rövidebb felszálló szakasz és sokkal rövidebb 0-10 méteres leszálló pályahossz szükséges. A mintegy 30 km/h leszállási sebesség egy vészleszállást is veszélytelenebbé tesz, mint a merevszárnyú repülőgépeknél.

Az első találkozásom a Giroval

Még az ezred forduló végén, amikor többször is megfordultam Bloiasba (Franciaország) ahol is minden év szeptember első hét végéjén rendeznek egy ultra könnyű repülős találkozót. Ahova sok-sok merevszárnyú és sárkány érkezik egy hétvégére szerte erről a vidékről. (de inkább nyugatról) Szabó Gyuri akkor még ugyancsak pártfogolta ezt az eseményt. Az Ő szervezésében kerültem én is ebbe a társaságba, utána több évente megismételtünk ezeket a találkozásokat.

Na, ott láttam én először girot, akkor még a nevét sem kellett igazán megjegyezni, hisz annyira csúnyácskán néztek ki, és ahogy kigurultak a felszálló helyre, már a puszta megjelenésük is komikus volt.

Akkor még az úgy volt, hogy a felszálló helyre kigurult a giro, itt kiszállt belőle a pilóta, majd elkezdte „elő”pörgetni a rotort. Erőfeszítése a homlokon az első izzadság csepp megjelenésig tartott. Közben alapjáraton berregett a motor, majd a pörgető, gyorsan az ülésbe pattant és magára dobott valami hevedert és elkezdődött a fölszállási procedúra.

Persze nem mindenkinek sikerült…Volt, aki végig száguldott az ideiglenes leszállópályán, az erre az időre repülőtérnek kinevezett kaszálón, a fülsiketítő, olykor dirregő –durrogó motorral, és hát nem emelkedett el. Sőt valaki örült, ha meg tudott állni a felszálló vége előtt.

Na, de azért voltak ott sikeres girók is. Első „lába” gólyához hasonlatosan, hosszan támasztotta a földet, a hátsó „futók” szerényebb nagysággal bírtak, de valahogy nekem mégis nagyon szimpatikus volt.

Amikor nagy csodálkozásunkra egyik-másik pilóta fölemelkedett,  és örömittasan integetett a publikumnak, akik viszonozták, lelkendezve mondtam Gyuri barátomnak, „itt a sárkány utódja”. Ő, csak hamiskás mosollyal nyugtázta véleményemet. Persze akkor még nem tudtuk, hogy a giró mára, ekkora utat jár be!

Szóval, én minden áron szerezni akartam egyet, amikor épp  adtak devizát mindenkinek. (Tudjátok a svájci hitelt) Én is majdnem köztük voltam, a kisházikóra jelzálogot tesz a bank, ha nem csengetsz, úszik a ház a fejed felül! Na, de én biztos voltam a dolgomban. Fertőszentmiklósra Tóth Robi barátommal már az első órákat is levezettem, a következő találkozásomra már ígérte, hogy egyedül iskolázhatok. Na de feleségem, mind gyermekeim elmondták nem aludt éjszakánkén, hogy elveszítjük a házunkat. Családi megegyezésre lemondtam a saját giróról.

2017 nyarán jött egy lehetőség, hogy közösen vettünk Hrubos Attilával egy Apolló giró szerkezetet.

Most itt tartunk, amit nagyon élvezünk. Nagyon könnyen kormányozható, a turbolens, termikes levegőt sem érezni annyira keménynek, mint a sárkánynál. A hangárba bepakolni is sokkal könnyebb, és földi mozgatása is egyszerűbb.

És hol van a vége a giró fejlődésének? Azt még nagyon nem látni, azt viszont tapasztalom, hogy eszméletlen intelligens, kényelmes girokat gyártanak szerte a világba. Szinte minden nemzetnek van egy kis cége ahol giro készül. Az új könnyű anyagok, technológiák megjelenésével, fantasztikus leleménnyel, ötlettel kerülnek ki, kisebb-nagyobb darab számban csoda girok a piacra. Persze sok a cicoma, ami a vásárlókat igen csak megtévesztheti, amire igazán nincs szükség, de hát kérdezem, egy extra autóban minden kütyüre, bisz-baszra szükség van? Valószínű, hogy Te is tudod a választ, de azért nagyon jóóól! ugye?

Pamacs